Államvizsga. Jó érzés itt tartani, főképp ha az utolsóról van szó. 15 perc választ el attól a nagybetűs élettől. Csak három faktornak kell összeállnia. Tudni, jó tételt húzni, és jó bizottságba kerülni, és van egy vagylagos feltétel is: A szigorú bizottság maradjon nyugodt. Az ilyen reggelek általában erőltetett dinamizmussal kezdődnek.

Amikor már az agyad is elkezd működni éppen egy szőke idegen húzza ki a bizottságod. Tremmel, Hornyák, Krémer...huh, megint „szerencsém van”. Nem baj, legalább a jegyzőkönyvvezető csinos. Bemegy az első öt ember. Most már van idő, lehet átnézni a karcos témákat. Mert vannak. Mindig vannak. Elvonulok egy sarokba a törvénnyel és elkezdem olvasni. Egyszer csak valaki odalép. Te vagy a 11-ik? Mondom igen. Jó mert én a 12-ik. Majd figyellek. Hamar kijön az első, túl hamar, legalábbis nekem, aki még ismételne. Kis idő múlva újabb jó hír. Én vagyok a következő, mert sokan nem jöttek el vizsgázni. Kedves barátnőm, kissé zavartan jön ki és mondja: „Következő!”. Megyek.

Bent egy Kollegina szédületes tempóval vázolja a tételét, a bizottság feszülten figyeli mint mond és miről. Húzok. Kettes faktor kipipálva, remény telepszik szívembe. Leülök és elkezdem kidolgozni a tételemet. Úgy telik az idő, hogy észre se veszem, hogy már be is jött a 12-ik. Húzott, leült és elkezdett mélyen gondolkodni. A soron következő mondta a tételét már egy ideje amikor belecsapott az isteni szikra. Gyorsírók hozzá képest szépírói tempóval dolgoztak, úgy írt a keze. Én már kész voltam. Amit kellett leírtam, volt időm figyelni a többiekre. Furcsa zaj csapta meg a fülemet, amiről nem tudtam eldönteni mi okozhatja. Gondoltam a szomszédos Dékáni titkárságról jön valami, onnan az ajtó irányából. Egyre zavaróbbá kezdett válni, és másnak is feltűnt.

Hornyák tanár úr gyanút fogott, hogy a teremben valami zajlik, ami nem mindenben felel meg a tiszta játék szabályainak. Megállította az éppen felelő Kolleginát, így a hang sokkal jobban felerősödve hallatszott. „Uram, ha van önnél mobiltelefon, kérem kapcsolja ki!”. 12-es felnéz, és zavartan bólogat, hogy nincsen. Mellette ülő lányra néz, aki ír tovább, mit sem zavartatva magát. Következő vizsgázóra aki, akinek szintén ártatlan a tekintete. Én következem, jelezem, hogy már végeztem a tétel kidolgozásával, és nincs nálam telefon, persze nem szóval, csak feltartott kezekkel. Természetesen a susmorgás közben abbamaradt. Kollegina folytatja, és kisvártatva a zaj újra előjön. „Uram, határozottan hallom, hogy az ön irányából valami olyan zaj jön, aminek nem tudunk magyarázatot adni. Ha van önnél mobiltelefon kapcsolja ki!” Zavart bizonygatás, hogy nincs. „Akkor megkérem a Kolleganőmet, hogy legyen kedves lehozni a tanszékről azt az eszközt, amely kimutatja, hogy van e működő mobiltelefon a szobában, és meg fogjuk vizsgálni.” Jegyzőkönyvezető el. Bennem kisebb félelem alakul ki a vagylagos feltétel tekintetében. Ha emiatt az ember miatt felfüggesztenek minket, vagy megbukunk, akkor tényállásszerű magatartást fogok végrehajtani, lehet hogy minősített esetet... Visszaér a jegyzőkönyvvezető. Gondoltam magamban valami titkos szuper mérőműszer fog érkezni, ami megzavarja a frekvenciát, és felrobban minden mobil a teremben, de minimum egy photon-ágyúra tippeltem. Rosszul, egy toll volt a végén egy színes kis leddel ami villogni kezdett, ahogy belépett a hölgy a terembe. Mostanra biztossá vált, hogy valaki csal. Magamat és a velem srégen szemközt ülő barátnőmet akivel együtt húztuk le az 5+ kemény évet kizártam a játékból. Maradt a két idegen, legfőképp a 12-es. „Miután nem tudjuk pontosan megállapítani, hogy kinél szól a mobiltelefon, ezért a teremben most helyet foglaló minden vizsgázótól kérdezünk még egy plusz tételt. A vizsgaszabályzat megengedi, és így fogunk eljárni annak érdekében, hogy megbizonyosodhassunk róla, ki élt meg nem engedett eszközökkel!” Ezer árboc és vitorla, ami átfutott az agyamon ebben a percben. Nagy az anyag és nehéz, én sem tudok mindent, főképp az általános rész végén maradtak nyitott kérdések. Rákérdez végem van. Fellegek gyűlnek, méreg nő. Van még egy vizsgázónyi időm lenyugodni, és összeszedni az összpontosításomat. Kíváncsian várom, hogy kap e plusz tételt az előttem felelő. Kap. Ittasság büntetőjogi értékelése, a mázlista, gondolom én, ez izgalmas témakör és még tudom is. Ő sajnos nem tudta, és a tétele is gyengén ment. Időközben abbamaradt a susmorgás is. A 12-es végzett is a tétel kibontásával. Három lapot írt tele, a kis szorgalmas. Ömlött belőle a tudás. Én meg egyet sem, azt is nagybetűkkel, de nekem elég információ volt rajta, hogy vázoljam a tényálladékot.

Én következem. Tremmel professzor úr szépen, régies hangsúllyal olvassa fel a nevem, mint mindenkiét. Szeretem az ilyen patinásnak tűnő dolgokat, mert megnyugtatnak. Nyugodt is voltam mostanra már. Hornyák tanár úrnak kezdem vázolni általános részi tételem. Gyorsan haladok, de igyekszem részletesen elmondani. A Btk. fogalmam először rossznak tűnt neki, de utána helyesbítette magát, hogy nekem van igazam. Már nem rajtam járt az esze, ez számomra nyilvánvalóvá vált. Körülbelül a tétel felénél leállított, és kérdezett másikat. „A szándékos elkövetést legyen kedves elmondani” Köszönöm Uram! Hangzott belül a felkiáltás, és dőlt belőlem a szó. Kicsit kapkodtam, de jól tudtam. Ezután kezdhettem a „B” tételemet. Tényállások ismertetése, kezdtem az elemzést, hamar leállítottak és egy dogmatikai kérdésre kérdeztek rá. Jól tippeltem. Köszönték, köszöntem.

Az ajtón kilépve már teljesen átadtam magam a felháborodásnak, hogy az a 12-es mekkora egy kretén. Körénk gyűltek páran, és kérdezték, hogy ki az. Próbáltuk az előttem vizsgázóval körülírni, de mondtuk, hogy úgyis mindjárt itt lesz. Egykori parlamenti párt egykori szóvivője is ott volt. Nagyon érdeklődött, hogy ki az. Mindenáron tudni akartam, mint egy gyerek. Tényleg gyerekes volt.

12-es perceken belül kint volt. Odalép hozzám, és így szól: „Hát a Hornyék jól megfingatott!”. Ránéztem, vettem egy nagy levegőt és ennyit mondtam: „Szükség volt erre? Szerinted én örültem, hogy elmondhattam egy plusz tételt?! És szerinted ő örült, hogy kapott egy plusz tételt, és azok akik még bent vannak?!” „Hát, nem...” lehangoltan hangzott a válasz és a fejét leszegte. Majd a barátnőm aki után bementem nekiesett és számonkérően mondta: „Te már ezt csináltad Alkotmányjogon is. Ott ültem melletted hallottam! Csak a Bizottság nem, mert ott nagy volt a terem! Úgyhogy...”. Látszott rajta, hogy nem erre számított, hanem valami együttérzést akart kicsiholni belőlünk. Rossz helyen kopogtatott, még Karácsony előtt is. „Ja, ráadásul Te húztad ezt a Bizottságot is nekünk!” hangzott hátulról a hab a tortán. Mit volt mit tenni, leszegett fővel összecsomagolt, és elment. Eredményhirdetésre, neki kár is volt várnia.

Kisvártatva kiért a másik barátnőm, aki szintén érintett volt az eset kapcsán. Elmesélte, hogy megkérték 12-est tűrje fel az ingujját, és az ott látottakat a Bizottság jegyzőkönyvbe vette. Ami eddig kétirányú megalapozott gyanú volt, mostanra bizonyossággá vált. Ezen már nem háborogtam. Számomra véget ért a történet, de van egy tanulsága, amit még meg szeretnék osztani veletek.

Akármilyen előítéletek is vannak az oktatókkal szemben, vannak köztük jók, igazi pedagógus jellemek. Legalábbis én ezt gondolom a jelen lévőkről, mert nem vesztették el a fejüket, és aki megérdemelte azt átengedték. Volt olyanra is példa, hogy adott pont után már bárki bármit mondhatott, nem érdekelte a bizottságot, de nem ennél a bizottságnál és nem aznap. Másik oldal ahol megmutatkozik a kiváló oktatói teljesítmény – és ez van a történet igazi tanulsága – a kitalált szankció és alkalmazása. Pusztán véletlen egybeesés, hogy a büntetőjog oktatói találták meg a legjobb szankciót? Lehet. Ugyanis annak a pedagógiai hatása, amelyet a bőrömön tapasztaltam a többiekkel egyetemben azt a meggyőződést alakította ki bennem, hogy az ilyen „hallgató” elitélendő, kiközösítendő, kizárandó a mi köreinkből, azokéból, akik igenis kemény tanulással igyekeznek megszerezni a diplomájukat. A genrálprevenció minden szempontból sikeres volt, hogy a speciálprevenció is az e, azt nem tudhatjuk. Talán az a fokú erkölcsi helytelenítés amiben részesítettük 12-est hat rá, de személy szerint én ezt nem hiszem az ő esetében.

A másik oldalnak pedig azt üzenem: ha ilyen módszert használsz, számolj a lebukás lehetőségével. És ha lebuktál, akkor viselkedj úriemberhez/nőhöz méltón, és távozz a teremből. Ne légy olyan pofátlan, mint 12-es. Ne csinálj magadból nagyobb hülyét, mint amilyen vagy!