Szinte minden egyetemen fenntart és használ valamilyen elektronikus tanulmányi rendszert, ami - hívják az Neptunnak vagy ETR-nek - törvényszerűen egy kicsit mindig szar. Néha maga a szoftver hibázik, néha a fenntartók felejtenek el megfelelő szervert rakni alá, néha meg egyszerűen az üzemeltetők műkörme akad fenn az utasítások ág-bogában.

Éppen ezért hagyományos hibaüzenetes történetekkel nem is traktálnák a tisztelt olvasókat, az alábbi - egyébként velem megtörtént - eset még is megérdemel egy-két szót.

Van konkrétan ugyanis az ETR-nek egy nagyon kis hasznos tulajdonsága, nevezetesen, hogy képes számontartani a helyi egyetemi könyvtárból bonyolított kölcsönzéseket, és azok lejáratát. Áldandó egy feature ez, hiszen alap, hogy az emberrel olyan fölösleges könyveket vetet ki a szükség, amikről alkalom adtán azonnal megfeledkezik, így soha nem kerülnek időben vissza az intézményi körforgásba.

Izgalmas science-fiction a továbbra kattintva!

Nem tagadom, én személy szerint már hatodik éve próbálok kikerülni a mókuskerékből, de az ETR figyelmeztetését még így is ízetlen tréfának éreztem. Először. Aztán gondolkodóba estem, és az ETR szapulása helyett, felderengett számos alternatív magyarázat is, amiért a kölcsönzési év 1800 lehet.

Katt a képre a nagyításhoz!

Talán a Alfred Bester yaunt-elmélethez hasonlóan, kellő koncentrációval nem csak a tér, de az idő korlátai is átléphetők? Talán csak annyira el akartam kerülni az adott szakirodalmat, hogy visszamentem a múltba és mivel a szerzőjét megölni nem lett volna gyomrom, egyszerűen csak a megjelenés pillanatában kivettem az egyetlen példányt, hogy örökre elrejtsem a világ elől a benne rejlő fenyegetést?

Nos, ha így történt, az ETR lebuktatott, és joggal nézek szembe a több, mint 200 éves(mintegy 75355 napos) késedelmi díjjal.