Most már bevallhatom utoljára középiskolában puskáztam, amikor még az újítás a kézzel írott cetli helyett a tankönyv lapok 10%-ra kicsinyített fénymásolata volt. Ezzel a technikával a jogi karon csalni elképzelhetetlen lenne, ugyanis már a kivonatok is több száz oldalt tesznek ki. Persze manapság ott van a kézzelfekvő megoldás hála a bluetooth  technológiának,  a headset+ mobil kombó, de ennek gyakorlati alkalmazását -nevezzetek naívnak- mindig is egyetemi legendának gondoltam. János írta meg nekünk milyen is az, ha valaki gyakorlatban megkísérli majd bebukja az "audio puskázást". Egy biztos, akik a 12.-el vizsgáztak azok nem fogják VIZSGA HEADSET [phonika:)]-t az iwiw-en ismerősnek jelölni!

Hosszú, de annál izgalmasabb történet a továbbra kattintva!

Példákat keresni egy tételhez sosem egyszerű dolog, ugyanis ügyelni kell arra, hogy illeszkedjen az elméletünkhöz és egyben életszerű is legyen. Az oktatók amikor transzba esnek és brainstormolnak akkor általában cseppet sem foglalkoznak azzal, hogy milyen plasztikus példákat is sikerül megszülniük, mint ezt a fejhasítós idézetünkben láttuk. De ennél sokkal kínosabb az az eset amikor az áthallások valószínüleg önéletrajzi ihletettségűek:

Teljesen önkéntelen az a "választás", ahol az embernek tulajdonképpen egyáltalán nincs választása: (...)s akkor is, amikor valaki tudatlanságból mást választ mint amit választani akar  (például arzénos púderrel szórja meg rántottáját abban a hiszemben, hogy az asztali só)

(...) valószínüleg érvényesnek tekintették bizonyos, nagymértékben önkéntelen cselekedetekre is (például amikor a neurotikus ember olyan feleséget választ magának, aki majd kielégiti neurotikus szükségleteit, de csak roppant boldogtalanság, előbb-utóbb bekövetkező válás és keserű bűntudat árán).
(Joel Feinberg: Társadalomfilozófia; Osiris Kiadó; Budapest;1999; 75.o)

Szinte minden egyetemen fenntart és használ valamilyen elektronikus tanulmányi rendszert, ami - hívják az Neptunnak vagy ETR-nek - törvényszerűen egy kicsit mindig szar. Néha maga a szoftver hibázik, néha a fenntartók felejtenek el megfelelő szervert rakni alá, néha meg egyszerűen az üzemeltetők műkörme akad fenn az utasítások ág-bogában.

Éppen ezért hagyományos hibaüzenetes történetekkel nem is traktálnák a tisztelt olvasókat, az alábbi - egyébként velem megtörtént - eset még is megérdemel egy-két szót.

Van konkrétan ugyanis az ETR-nek egy nagyon kis hasznos tulajdonsága, nevezetesen, hogy képes számontartani a helyi egyetemi könyvtárból bonyolított kölcsönzéseket, és azok lejáratát. Áldandó egy feature ez, hiszen alap, hogy az emberrel olyan fölösleges könyveket vetet ki a szükség, amikről alkalom adtán azonnal megfeledkezik, így soha nem kerülnek időben vissza az intézményi körforgásba.

Izgalmas science-fiction a továbbra kattintva!

Őszintén megpróbáltuk az oldalt nem jogi témák felé terelni, de kudarcot vallottunk. Kicsit elmaradtunk most, mindenkinek sok-sok dolga volt, többek között az egyetem miatt is, de ez legyen a mi gondunk. A következő részre szakdolgozati anyaggyűjtés közben akadtam rá és kissé kétségbeejtett, hogy talán mégsem vagyok érett arra, hogy diplomát kapjak, elvégre ezt szinte képtelenség befogadni. Ha valakinek sikerül megfejtenie ezt a mondatot akkor bármikor jelentkezhet nálam egy sörre.

Ha nincs biztos támpontunk annak megítélésére, hogy melyik ez a fél vagy tevékenység, a költséget arra a félre vagy tevékenységre kell hárítani, amelyik a legkisebb tranzakciós költséggel képes piaci tevékenysége révén helyrehozni a különféle jogosítványok telepítése során elkövetett hibát oly módon, hogy rábírja erre azt a felet, aki a legolcsóbban kerülheti el a társadalmi költségeket, hogy így járjon el.

(Guido Calabresi gondolata - Visegrádi Antal: Jog- és állambölcselet; Dialóg Campus; Budapest-Pécs; 2003; 57.o)

Nosztalgiát érezve az elmúlt 60 év iránt, és a vizsgaidőszak közeledtére tekintettel elindítjuk az Oktató Blog feljelentő rovatát. Várjuk az euforikus, kiborító netán a pikáns beszámolókat mindenről, ami vizsga közben, illetve azzal szerves összefüggésben előtte/utána megesett. Névvel, név nélkül mi bármire vevők vagyunk, és ha a mail túl körülményes lenne, csak küldjetek egy kommentet ehhez a poszthoz!

Mindig örömmel tapasztaljuk, ha egy oktató a kampuszon kívül is felelős, felnőtt értelmiségihez méltón, igyekszik a társadalom hasznos tagjaként részt venni egyes civil kezdeményezések szervezésében vagy támogatásában. Ha ezeknek a szabadidős tevékenységeknek még hasznuk is van és nem csupán propaganda-képzésre alkalmas vízfejet pumpálnak, akkor meg pláne leborulunk előttük. Talán ezért is tiszteljük annyira a Professzorok Batthyányi Körét, aminek, bár valószínűleg soha nem lehetünk tagjai, mégis időről időre sóvárogva olvassuk a csatlakozási feltételeit.

Szerény javaslat a továbbra kattintva!

Érdeklődésünk az oktatás és oktatók iránt térben és időben korlátlan, legalábbis erre hivatkozással teszem fel egyik felmenőm bizonyítványát pontosabban annak "életmódrendszerét". Úgy tűnik már Klebensberg Kunó is aggódott a diákok egészségért mai szemmel nevetséges módon, de ha jobban megvizsgáljuk megvan benne minden amivel mostanában is stresszelnek minket: update, gonosz bábák, természetgyógyászok és hajléktalanok. Talán csak a bort, sört, és pálinkát kellene átírni: Bacardi Breezer, Vbk, és Vodka Redbullra. Kisiskolásoknak és egyetemistáknak kötelező olvasmány:

Vigyázat a továbbra kattintva megelevenedik a múlt szelleme!

Az ember szexuális beállítottsága magánügy. Vagyis főszabályként az, aztán ha valaki például abban leli örömét, hogy másokat eszik vagy kiskorúak képeivel pakolja tele a munkahelyi gépét, netán közelebbről barátkozik is velük, akkor bizony belépnek a tényállások és általában komoly sajtóviszhang mellett gyorsan leültetik a Ragadozót.

A homoszexualitás azonban önmagában nem veszélyes és ez idő szeirnt még csak nem is elítélendő. Ezért csak remélni tudjuk, hogy a következő történet főszereplője önként menekült nyugdíjba a maradi tantestület álságos kirakatpolitikája elől, és azóta futja neki szélássávra a magányos szörföléshez!

AltMan barátunk szomorú melegsztorija a továbbra kattintva!

A művészet nem ismer határokat. Amikor pár színes négyzet, egy vécécsészé-szökőkút, néhány lenyúzott húscafat vagy a népzene elismerendő alkotásoknak számítanak, akkor mi már semmin sem csodálkozunk. Az a gondolat azonban, hogy az emberi fej függőleges kettéfűrészelésével bemutatható büntetőjogi elmélet tulajdonképpen maradandót alkotott, elsőre még minket is meglepett. Larione nevű kedves olvasónk levele magáért beszél.

Véres részletek a továbbra kattintva!

Megvan az a fiatal tanársegéd figura, aki egyszerűen nem tudja nem imádni magát? Aki, bár nem rapszódikus temrészetű, mégis valamiért két külön életet él: az egyikben Mr. Anderson, aki cérnahangon cincog a Professzor Úr nyomában, a másikban pedig a felsőoktatás Mátrixának Neo-ja, aki ócska poénokkal és nyegle magabiztosággal hajtja a szemrevaló diáklányokat, nem törődve még a közepesen finom elutasítással sem? Alábbi levélírónk, Scara történetében - talán csak előítéleteink miatt - határozottan egy ilyenre ismertünk. Nekik ezúton is üzenjük, bár vannak kivételek, általában csak az egyik éltüknek van fényes jövője.

Sikerül e példánkban a liliomtiprás? Szaftos részletek a továbbra kattintva!

Lehet hogy Szegeden már unottan legyintenek (röhögtek eleget rajta mondjuk fél éve), de mi köszönettel megemlékezünk Dr. Vass László honlapjáról.

A szegedi nyelvész weboldala túllép az unalmas Wordben összedobott muszáj-honlapok sablonos elcseszettségén (mint itt vagy itt).

És most nem csépelnénk szót a lap gyengeségeinek ecsetelésére, mindenki maga meggyőződhet azokról saját szemével. A szemiotikai szövegtan és ikertudományai kutatója egyébként tartalmas és hasznos oldalt tart fenn. Csak nagyon rondát.

(Köszi a linket, dupi!)

Akárhogy is, úgy tűnik, az állam- és jogtudományok nagyjainak szavaira valahogy könnyebben felkapja az ember a fejét és látszólag nagyobb eséllyel is őrzi meg azokat kedves emlékezetében. Legalább is erről tanúskodik az újabb olvasói levél, amelyet Rurik küldött el hozzánk.

Öröm és bodóttá megérkezett az első olvasói levelünk F. Dávidtól, amit bevallom csak a feléig olvastam. A determinisztikus szintézisnél furcsa érzés fogott el, és mikor a fejemhez kaptam éreztem az alakuló kocka éleit. Jelezze, aki végigért rajta épségben!

Kemény szavak a továbbra kattintva!

Nagy reményekkel fordulunk az olvasókhoz, amikor eszünkbe jut, hogy akadnak olyan oktatók, akiknek bizony a katedra, a könyvek hátlapja, vagy a szakirodalom lábjegyzete nem elég! Akik érzik a technikai lehetőségek újító, hívó szavát és ráébrednek, hogy csak a világháló beláthatatlan nyilvánossága ad nekik kellő erőt és mindent lebíró akaratot.

Az alábbi gyöngyszemhez péládul nem egy hozzáfűzni valónk akadna, mégis, inkább csak egy jól látható kérdőjellel ajánlanánk a klasszikus ottlapok szerelmeseinek:

herke.hu

Másik hirtelen fellelt kedvencünk valamivel gyakorlatiasabb darab, egyfajta ókori névjegy parafrázisa. A sejtelmes felirat szerint "Hamarosan...", tehát érdemes lehet vissza-vissza pillantani, a jövőben hova futja majd ki magát. Tippünk, hogy a doktor karrierjének előrehaladtával a honlap központi eleme - a konok állhatatossággal kutató zseni szerény cellája - megmarad, a háttérbe viszont a visszafogott törtfehér helyett elefántcsonttornyos patternt képzelünk:

drjusztinger.hu

Távol álljon a zsír új blogtól, hogy az Erőszakos közösülés tényállásával vicceljen, de amellett nem mennénk el szó nélkül, ha a magyar büntetőjogász-generációk atyja és mestere érezhetően irul-pirul.

Nem traktálnánk a Kedves Olvasót a részletekkel, de bárki megérti, mi is a büntetőjogi tankönyvben boncolt probléma. Erőszakos közösülés ("nemi erőszak") megítélésekor nyilván fontos megfogalmazni, mit értünk egészen pontosan nemi közösülés alatt. Csak akkor ültetik le a gazfickót, ha a teljes-komplett aktusra sor került, vagy elég ha "behelyezi", és így tovább.

A század egyik legnagyobb magyar büntetőjogásza először másra mutogat, majd elmismásolja a választ:

A nemi közösülés büntetőjogi fogalma már több mint egy évszázada eltér a biológiai fogalomtól. Pauler Tivadar már száz évvel ezelőtt leszögezte, hogy a bűncselekményi minősítéshez nem lehet megkívánni a közösülés élettani értelemben vett lefolyását (amihez tudvalevően hozzátartozik az immissio penis és az emissio seminis). Tekintettel azonban arra, hogy a törvény jelenlegi megfogalmazása nem teszi szükségessé a részletes magyarázatot, ezzel a kérdéssel nem kívánok foglalkozni.

(Erdősy-Földvári-Tóth: MAGYAR BÜNTETŐJOG - KÜLÖNÖS RÉSZ, Osiris, 2002.)